Ameddig nem ismertem el, hogy kontrollmániás voltam, addig ez a „képességem” kicseszett velem.

Az ember hajlamos arra, hogy megpróbál mindent kontrollálni, hogy a dolgok egy bizonyos módon alakuljanak.

Legtöbben szerintem a párkapcsolatukban akarnak kontrollálni.

Én is csináltam ezt. Most már tudom, hogy ezzel a másik személy számára is szűkítettem a teret, amiből kimenekül az ember egy idő után.

Hogyan kontrollálj úgy, hogy tágítsd a teret vele és ne szűkítsd?

Az állandó irányítás- és konrollmániát talán azzal lehetne könnyebbé tenni, ha kisebb területen próbálod inkább rávezetni a másikat az adott dolog elvégzésére vagy éppen az aktuális helyzet/zavaró szokás „megváltoztatására.”

Szeretnél egy olyan valóságot magadnak, ahol könnyebbé teszed az életedet?

Ahhoz, hogy mást válassz, nem kell pénz. Például sport a szabadban, séta, kirándulás, barátokkal való beszélgetés. Ez mind örömforrás.

Más választások, más cselekedetek és gondolkodásmód csere szükséges, ami által minden meg fog változni az életedben. Még a közvetlen környezeted is 

Egyébként, ha felteszed magadnak azt a kérdést, ha a pénz nem számítana, mit csinálnál?

Vagy ha annyi pénzed lenne, hogy nem kéne aggódnod ezen, akkor mit tennél?

Minden pénzzel kapcsolatos nézőpontodat, ami eddig elhozott téged, de már visszahúz attól a lehetőségtől, hogy más pénzügyi valóságot teremtsen, képes lennél megváltoztatni?

A teremtésed forrása Te vagy! Ne helyezd magadon kívülre! 

Képes vagy rá!

Nagyon sokszor belefutunk olyan helyzetekbe, mint például belekezdünk egy tevékenységbe, aztán feladjuk és abbahagyjuk.

Szerintem ez sokunkkal már előfordult.

A legtöbb ember panaszkodik és keresi a kifogásokat, hogy miért is adja fel és valójában ez pont arra elég, hogy ne változtasson.

Ahhoz, hogy más jelenjen meg az életedben, teljesen más döntéseket szükséges hozni.

Van, ami irracionális, de az hozná meg a változást.

Elköteleződni azt jelenti, hogy minden olyan dolog, ami számodra igaz, kitartasz mellette. Megbízol magadban, az életedben és rendíthetetlen maradsz akkor is, ha a környezeted befolyásolni próbál.

Pont tegnap mondta a barátnőm azt, hogy azt higgyem el végre, hogy nem kell ahhoz tennem bármit is, hogy tudjam, megérdemlem. 

Hányszor csináljuk azt, hogy azt hisszük elköteleződtünk /munka, hivatás, sport, párkapcsolat/, de hagyunk egy kiskaput, hátsó ajtót, mint egy menekülési „B” tervet, hogy ki is tudjunk szállni, ha esetleg mégsem jönne össze, vagy nem úgy, ahogy elképzeltük.

De hogyan lehet így nekiállva teremteni? 

Elköteleződéssel tudsz létrehozni számodra igaz dolgokat, amihez tudnod kell a saját miértedet!

Meg is osztok egy személyes történetet, ami 3 évvel ezelőtt történt.

Nagyon fájdalmas szakítás elszenvedője voltam. Egy szemvillanás alatt történt. Reggel még minden szépek tűnt, este már a világomat döntötte le.

Minden tervünk, döntésünk, amit közösen hoztunk megsemmisült velem együtt.

Életemben először lettem depressziós. Itt tényleg azt hittem sosem állok talpra. Ahogy lenni szokott, a közvetlen környezeted próbál segíteni. A megszokott hozzászólásokkal próbáltak kizökkenteni a totális elmebajból. Engedd el, ne gondolj rá, menj el szórakozni. Felejtsd el örökre.

Nálam ezek sosem működtek. Én ezzel nem tudok azonosulni.

Számomra mindig az segített, hogy lemenjek a legmélyére, megéljem a fájdalmat, majd onnan elrugaszkodjak. Az elengedést akkor még hosszú és nehéz folyamatnak éltem meg. Viszont ez a helyzet segített elindítani az önszeretet felé. Megszerettem az életemet.

A változás persze nem csak negatív előjellel rendelkezik. 

A végén amúgy is minden szépen kitisztul.

Amióta viszont az Access Bars az életem része, mint eszköz, azóta könnyebben nézek szembe a változással, ami formálja a személyiségemet.

Nem leszek álszent most sem. Én is szoktam sírni, és van, hogy pár napra ki is zökkent ez az egész, viszont már rá tudok nézni a helyzetre és nem áldozatként tekintek magamra.

Saját magunknak nehezítjük vagy épp könnyítjük meg az adott helyzetet pontosan azzal, hogy reakcióba megyünk-e vele.

Az Access eszközök pontosan abban segítenek, hogy ne a fejünkben ragadjunk

, hanem kikulcsolja az agyalást és megadja a választás lehetőségét.

Mutogathatunk a környezetünkre, de minden belőlünk indul. A forrás mi magunk vagyunk.

A kormány a Te kezedben van. Én csak segítem a hullámok közepette a partra érkezésedet.

A testem és a lelkem nem egy és ugyanazt akarta. Azt gondoltam valamiről, hogy az nekem jó lesz. Így az, ami kizökkentett, pontosan ez terelt vissza a középpontomba.

Mennyire csodás a testünk, hogy irányt tud mutatni.

Milyen lenne egy olyan életet teremteni, ahol hajlandó vagy figyelni.

Mit nem veszel észre, ami akadályoz abban, hogy önmagad legyél?

Számomra a sebezhetőség az egyik legnagyobb erő, amivel rendelkezem.

Én az életemet úgy élem, hogy igaz maradjak és tisztán kommunikáljak, tisztelve önmagamat és másokat.

A folyamatos fejben levés, kattogás, dilemmák és a választásaink megkérdőjelezése csak elfolyatja az energiát belőlünk és folyamatosan veszi is el az időt tőlünk, amivel szűkítjük a teret a teremtéseinkhez. Adj magadnak teret és tiszteletet! Húzd vissza magadat a testedbe.

Minden egyes gondolat egy fal!

Minél többet vagy a fejedben, annál távolabb kerülsz a mindenségtől, ami folyamatosan itt áll mögötted és támogatna.

Hogyha mi önmagunkat végtelen lényként kezeljük, és ahol az idő nem lineáris szemléletű, akkor minden MOST zajlik.

Sokszor mi magunk direkt nehézzé tesszük a folyamatainkat, mert azt hisszük, hogy ha áldozatok árán tettük meg és a végén kijöttünk a drámából, akkor a végén szépen megveregethetjük a vállunkat, hogy de jó, ezt is megcsináltam.

Viszont ilyen esetben sosem a célon és az elért eredményen van a fókuszod, hanem a trauma drámán, hogy mennyi áldozat kellett ehhez.

Vagy ott a helyzet, amikor választunk, és ott van a nem választott verzió is ugye, és kattogunk ezeken.

Itt is jó sok energiát hagyunk elveszni a kezünk közül.

Mi van akkor, hogyha minden megvalósítható dráma tagozat nélkül, abból a könnyed térből, amiben adsz időt magadnak és közben tiszteled is magad?

Hol vagyok jó magamhoz? (pl.: élethelyzetek, emberekkel való kapcsolódásaink)

Hol csinálod magadnak a drámát, traumát? 

Hol generálod azt a helyzetet, ahol már eleve el fog veszni az energiád?

Én kaptam az élettől egy lehetőséget, hogy önmagam legjobb verziója legyek és olyan választásokat hozzak, amelyekkel azt az életet teremtem, ami élni akar bennem.

Mindig van választásunk!