Hogyan is osszam be az időmet jól? Milyen választásokat hozzak? Jól döntök -e ha azt választom? Mi lett volna akkor, ha a másikat választottam volna? Ez a párbeszéd sokunkban lejátszódik. A saját energiádat szépen kiengeded a kezed közül úgy, hogy közben időt is veszítesz. Erre tökéletes példa akár a halogatás. Ott az energia, ahol a fókuszod.
A folyamatos fejben levés, kattogás, dilemmák és a választásaink megkérdőjelezése csak elfolyatja az energiát belőlünk és folyamatosan veszi is el az időt tőlünk, amivel szűkítjük a teret a teremtéseinkhez. Adj magadnak teret és tiszteletet! Húzd vissza magadat a testedbe.
Minden egyes gondolat egy fal!
Minél többet vagy a fejedben, annál távolabb kerülsz a mindenségtől, ami folyamatosan itt áll mögötted és támogatna.
Hogyha mi önmagunkat végtelen lényként kezeljük, és ahol az idő nem lineáris szemléletű, akkor minden MOST zajlik.
Sokszor mi magunk direkt nehézzé tesszük a folyamatainkat, mert azt hisszük, hogy ha áldozatok árán tettük meg és a végén kijöttünk a drámából, akkor a végén szépen megveregethetjük a vállunkat, hogy de jó, ezt is megcsináltam.
Viszont ilyen esetben sosem a célon és az elért eredményen van a fókuszod, hanem a trauma drámán, hogy mennyi áldozat kellett ehhez.
Vagy ott a helyzet, amikor választunk, és ott van a nem választott verzió is ugye, és kattogunk ezeken.
Itt is jó sok energiát hagyunk elveszni a kezünk közül.
Mi van akkor, hogyha minden megvalósítható dráma tagozat nélkül, abból a könnyed térből, amiben adsz időt magadnak és közben tiszteled is magad?
Hol vagyok jó magamhoz? (pl.: élethelyzetek, emberekkel való kapcsolódásaink)
Hol csinálod magadnak a drámát, traumát?
Hol generálod azt a helyzetet, ahol már eleve el fog veszni az energiád?
Én kaptam az élettől egy lehetőséget, hogy önmagam legjobb verziója legyek és olyan választásokat hozzak, amelyekkel azt az életet teremtem, ami élni akar bennem.
Mindig van választásunk!
